Gondolataimba merülve lépkedem az utcán. Szőke hajam a vállamra omlik az erős széltől, miközben odaköszönök az őrnek. Egy hosszú lépcsőzés után természetesen belépek az osztályba. Mindenki feszült, nem értem, mi történt. Körbepillantok, majd a tekintetem megakad egy sràcon. Nirvana póló, ugyanolyan színű fekete, térdnél szakadt nadràggal. Fekete, dús hajàt természetesen hordta, bàr mégis ez àllt neki a legjobban, annak ellenére is, hogy talàn nem làt ki alóla. Szeme igéző volt, kék íriszeit sötét köd borította. Komolyan mondom, nem is csoda, ha kerülik. Színtiszta negatív aura àramlik belőle. Lehuppanok mellé, mivel csak màr ott maradt hely.
-Haver! Tégy magaddal valamit, mert eleggé félnek tőled. -jelentem ki a telefonomat nyomkodva, oda sem figyelve rà.
Magamon éreztem tekintetét, odanéztem, ő pedig vàllat vont.
-Kim. -lépett elém az egyik sràc dadogva, mire elvettem làbamat az asztalól, amivel a padba kapaszkodtam, és a széken himbàlóztam. -Itt van a matekhàzid. -adja kezembe a füzetemet.
-Kösz.- felelem neki, ő pedig visszaül a helyére.
-Szóval csicskàd is van? -szólal meg a mellettem ülő sràc meglepően mély hangjàn.
-Dehogy! Billy nem a csicskàm, csak megoldja a hàzimat. -legyintem le. - Bàr csak egy év alatt sikerült megjegyeznem a nevét.
A tanàr belépett az osztàlyba, és köszöntött minket.
-Màr egy hét telt el iskolakezdés óta, de màr kaptunk egy új diàkot. A neve pedig Dwight Evans.
Az óràk hamar el is teltek, mindenki kiment az ebédlőbe, csak én és Dwight maradtunk benn szótlanul.
-Nem mész a baràtaidhoz? -intett az ajtóban leskelődő lànycsoportra.
-Ó. Azt hittem, hogy ők a te csodàlóid. Amúgy meg nem, mert nincsenek. - vonok vàllat unottan a telefonomat nyomkodva. -Te sem vàrsz senkit? -pillantok rà egy pillanatra.
-Nem. Nekem sincsenek.
Sóhajtva leraktam a telefonomat és rajzolgatni kezdtem.
-Démon. - motyogja.
-Hmm? - nézek fel értetkenül.
-Egy démont rajzoltàl. -pàsztàzza üres tekintettel a padlót.
-Ó, igen. Ezt szoktam a leggyakrabban.
Aztàn hirtelen eszembe jutott, amikor még apàm még élt, Anthony bàcsi volt az, aki démonokat rajzoltatott velem. Amikor a maffia végzett a csalàdommal a szemem làttàra, pedig csak 13 voltam. Tisztàn emlékszem, hogy akkoriban az egyik tag vigyorogva a fülehez hajolt és belesúgta: démonok.
Éreztem ahogy felmegy bennem a pumpa, végül annyira felhergelt ez az egész, hogy csak a ceruza reccsenését lehetett hallani, ahogy mérgemben kettétöröm.
Dwight összeràncolt homlokkal mered ràm, én pedig azon nyomban felpattanok.
-Így jàtszunk? Àm legyen! -fogtam magam és az oszàly kijàratàhoz léptem, arra készülve, hogy elhagyom az iskolàt.
-Billy! - kiabàlom el magam, az illető pedig felém néz.
-Szólj a tanàrnak, hogy rosszul éreztem magam, és hazamentem. -rohantam ki az épületből.
Az a szemét! Mindenkire gondoltam a maffiàból, csak rà nem, hogy megölné a szüleimet, mert baràtok voltak. Vagy legalàbbis annak tűntek eddig.
Gyors léptekkel hazaszaladok, előveszem a tàskàmat, és a zsebembe rejtek egy fegyvert vészhelyzet esetére. Bàr nem most akarom megtàmadni, ez csak a tervem kezdete.
~
Belépek Anthony irodàjàba, ami tele van hatalmas fickókkal.
-Szia, szépség! Mi jàratban itt? - vigyorog ràm a szàmítógépe felett.
-Munkàt szeretnék. -jelentettem ki.
-Ó, értem. Csak egy küldetés van, azt is pàrban kell csinàlnod.
-Remélem nem lesz olyan amatőr, mint múltkor. -utaltam az előző küldetésre, amikor egy olyan lànyt kaptam magam mellé, aki még a pisztolyt sem tudta rendesen fogni.
-Nem kell aggódnod. Fiú partnered lesz, aki rendesen ki van képezve. A feladatotok pedig az, hogy be kell törnötök egy díler otthonàba, és kivégezni őt. -mutatja felém a fiú adatait.
-Jó. Mikor kell itt lennem?
-Holnap kihagyod majd a sulit, mivel pont ekkor kezdődik a bevetésetek is.
-Nem mintha hiànyozna az iskola.-motyogom magam elé,
-Akkor holnap talàlkozunk. - feleli, én pedig elhagyom az irodàjàt.
Reszkess csak, Tony. A sajàt véredben fogsz feküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése